Apanapló: 🥔Krumplipucolás Középső és Nagy B.-vel

Ahol gyerekek tűnnek fel a láthatáron, ott váratlan szituációk alakulhatnak ki, akár egy krumplipucolásból is. Főleg, ha az eset fő mozgatórugója a rivalizálás és a bizonyítási vágy. Ez történt ma délelőtt nálunk is.

Vendégeket vártunk és a menü tekintetében egy egyszerű brassóira esett a választás. Egyszerű, de 3 gyerekkel mégis kicsit bonyolult, bár a legkisebb védelmében legyen mondva, ő csupán végig aludta az egész főzési ceremóniát. Na, de “Középső B.” és “Nagy B.” belecsapott a lecsóba!

Az egész azzal kezdődött, hogy Anya megkérte Apát, vagyis engem, hogy ha már úgyis unatkozom, akkor megpucolhatnám a krumplit. Mondanom sem kell, hogy nem emlékszem mikor unatkoztam utoljára, de ennek ellenére belevetettem magam a feladat sűrűjébe. Középső B. speciális képessége, hogy mindig ott tűnik fel hirtelen, ahol éppen, abban a pillanatban nem kéne. Szóval alig kezdtem neki a feladatnak, Középső B. már a pót pucolóval szabdalta a krumplikat az asztalra, az asztal alá, a ruhájára, az én ruhámra és persze mindenhova. Ekkor megjelent az ajtóban Nagy B.

Egyből jött is a kérdés, ami csak illemből a küszöbön álló követelőzést előzte meg: “Ti mit csináltok?!”. Nyilván kiderült, hogy Ő is pucolni szeretne és, hogy semmilyen más feladat nem felel meg neki, csak a pótolhatatlan krumplipucolás. Csak az, ami számít!

Mi futott le ekkor a fejemben?! A vendégek közelednek, a krumplival haladni kell, tehát egy pucoló nálam kell, hogy maradjon. A másik pucoló Középső B.-nél van, nyilván nem vehetem el tőle. Oké, Anya utasítására Nagy B. inkább kezdje el kockázni a már megpucolt krumplit, az is fontos feladat. Nagy B. belevágott, de kb. 30 másodperc múlva elégedetlenül csapta le krumplit, hogy nem megy, meg nem is tudja, hogy hogyan kell (de tudja😉), Ő pucolni akar!

Jó, hirtelen változott a terv: odaadtam a pucolómat Nagy B.-nek, Anya mondta, kezdjem el én a kockázást. 15 másodperc múlva Anya rájött, hogy Apa sem tud jól krumplit kockázni. 🤣 Tehát, visszakaptam a pucolót, Anya kockázott, Középső B., mint egy veszett menyét szabdalta még mindig össze-vissza a krumplit, Nagy B. pedig őrjöngeni kezdett. Minden lelki fegyvert bevetett, hogy megszerezzen egy pucolót, végül elérte, amit akart. Amikor a tempó enyhült, megkapta az enyémet.

30 másodperc után Nagy B. megint rájött, hogy neki ez nem megy, meg neki Középső B. pucolója kell. Nekem meg egy feles kellene - gondoltam magamban - és innen már nem engedtük tovább eszkalálódni a helyzetet: Nagy B. további őrjöngéssel tudatosította magában, hogy mindent is már nem kaphat meg. Csodálatos hangja kíséretében fejeztük be a krumplis projectet, miközben Középső B. elégedetten hagyta maga mögött a helyszínt 15 percnyi takarítással egyetemben.

Hosszú volt a nap, de a krumpli elkészült! Most meg nézzük az Elcantót, ami jó mese volt… első öt alkalommal is… 🫣